Túl sok elvárás minden irányból
A mai gyerekeket egyszerre három oldalról érik az elvárások: az iskola, a szülők és a különórák, edzők felől – hívja fel a figyelmet Tibenszky Moni Lisa. Az iskolai oktatás alapvetően túltelített tananyaggal, ami miatt már alsó tagozaton is gyakori, hogy a gyerek este nyolckor még házit ír. A szülők eközben azt szeretnék, hogy gyermekük mindenben helytálljon. jól tanuljon, sportoljon, zenéljen, nyelveket tanuljon, és ezzel „megalapozza a jövőjét.”
A gyerekek így sokszor nem a saját belső motivációjukból, hanem külső elvárások miatt hajtják magukat. Ez pedig hosszú távon kiégéshez, érdektelenséghez, sőt ellenálláshoz is vezethet.
A túlterheltség látható és rejtett jelei
A túlterheltség nem mindig egyértelmű. A gyerekek gyakran nem tudják szavakba önteni, hogy fáradtak vagy kimerültek, ezért a testük jelez helyettük. A pszichológusok szerint a leggyakoribb tünetek közé tartozik a fáradékonyság, alvászavar, koncentrációs nehézség, valamint a visszahúzódó vagy ingerlékeny viselkedés.
Sok gyereknél előfordul, hogy reggelente fáj a hasa vagy a feje – ezek a testi tünetek gyakran a lelki feszültség fizikai megnyilvánulásai.
A modern szülői gondolkodás gyakran az unalmat ellenségként kezeli, pedig valójában az unalom a kreativitás melegágya.
Amikor a gyerek nincs lekötve, elkezd maga ötletelni, kitalálni játékokat, történeteket, világokat. Ez a fajta szabad játék segíti az önállóságot, az érzelmi fejlődést és a problémamegoldó képességet is. A szabadidő tehát nem elvesztegetett idő, hanem befektetés a gyerek lelki egészségébe.
A szakemberek szerint az első lépés az, hogy a szülők tudatosan átgondolják, mennyi elfoglaltság fér bele reálisan egy gyerek hetébe. Egy 10 éves gyerek számára például napi egy, legfeljebb másfél óra szervezett tevékenység az iskolán kívül már bőven elegendő. Az iskolákban is fontos lenne csökkenteni a teljesítményorientált nyomást, és nagyobb hangsúlyt helyezni a mentális jóllétre – például nyugodtabb tanulási ritmussal, pihenőidőkkel vagy stresszoldó foglalkozásokkal.
Fontos szem előtt tartani, hogy a gyereknevelés nem egy projekt, hanem kapcsolat, és a szülők, a pedagógusok és a különtanárok, edzők közös felelőssége, hogy a gyerekek ne égjenek ki már tizenévesen.
A cél nem az, hogy minden perc „hasznos” legyen, hanem hogy a gyerek boldog, kiegyensúlyozott és kíváncsi maradjon a világra.